…magyar hangja: Szécsi Pál

Ez nem kapcsolódik szorosan Angliához, inkább amolyan usás téma. Vagyis az sem. Itt, kérem, a zenéről van szó. És hasonlóságokról egyes énekhangok között. Mert van nekünk ugye egy önjelölt Elvisünk Komár Laci bácsi személyében, de ki hitte volna, hogy az amerikaiaknak is van egy Szécsi Palijuk.

Jól titkolják.

A művészt Scott Walkernek hívják, és már legalább olyan régóta mozog otthonosan a borongós sanzonok világában, mint Szécsi Pál tenné ezt a violák között, ha még ma is élne.

Habár, ki tudja. Talán egy titok megfejtése küszöbén vagyok. Talán Scott / Pál kettős életet élt egy darabig, talán egy idő után elege lett a szocreál valóságból, talán felszámolta a létező szocializmusban csapdába került karakterét annak halálhírét keltve, és Las Vegasban folytatta tovább.

Talán.

Talán valaki tényleg rálel a válaszra egyszer. Addig a többieknek itt van két dal összehasonlítás végett.

http://www.youtube.com/watch?v=HJNHB_V629Q

http://www.youtube.com/watch?v=lm_HuNxPOVk

Téjvé

Most csak egy gyors hír az otthoniaknak. A dolog már nem olyan új egyébkent. Szóval a BBC-nek megvan a saját youtube-ja. Úgy hívják, hogy iPlayer és arra szolgál, hogy a BBC csatornáin leadott tv és rádió programokat újra lehessen nézni, hallgatni egy hétig. Tehát nem marad minden fent évekig, de néhány napos késéssel azért simán meg lehet nezni a fontosabb dolgokat. Ez, gondolom, minden anglofilnek jó hír. Azért a BBC 3-mal csak óvatosan, hacsak nem akartok angol szappanoperákba bele futni.

Itt a link:

http://www.bbc.co.uk/iplayer/

Angol nyelvlecke halandóknak 1 – A gettóbó’

Van annak egy előnye, hogy egy suliban dolgozom (és rengeteg hátránya is, de azokat most hagyjuk). Olyan dolgokat látok, tapasztalok, amelyet egy turista, de még egy másik itt élő magyar / bevándorló / vendégmunkás (nem kívánt törlendő) sem.

Az egyik ilyen igazi kincs a fiatalok nyelve. Az, hogy nyelv, azért túlzás, de szlengnek vidáman megállja a helyét. Nézzük először azokat a kifejezéseket, amelyek a feketékhez köthetők.

Az első helyesírásában nem vagyok biztos, de utánanézni is felesleges lenne, mivel azok, akik használják, amúgy is zavarba jönnének, ha helyesírásról és hasonló borzalmakról faggatnák őket. Tehát Wag one (ejtsd: vag van): ez annyit tesz, hogy „Mi a helyzet?” Van ennek egy másik verziója is: How is it cracking? Az igazi menők ezt még figurázhatják is. Ebben az esetben így hangzik a fenti üdvözlés: How is it crack-a-lack-ing? Mindezt ajánlott gyorsan, ritmusosan mondani.

Már csak egy fontos kifejezés van hátra mini nyelvleckénkből, és ez pedig a Yo blud! Ez csak amolyan megszólítás. A yo-t minden igaz rapper ismeri, gondolom, a blud (ejtsd: blad), pedig valószínűleg a blood szónak egy érdekesebben betűzött változata, talán „testvér” jelentést hordoz. Utóbbi önmagában is megállja a helyét minden autentikus társalgási helyzetben.

Na, mára ennyi, testvéreim.

Hétfordulós megemlékezés az esőről

Múlt pénteken sport nap volt, gyerekeknek és a tanaraknak egyaránt. Ja igen, még nem említettem, hogy egy iskolában dolgozom. Szóval sportnap. Nincs is ebben semmi különös, én is részt vettem az 50 méteres futásban és szégyenszemre negyediknek futottam be. Pedig tényleg spuriztam.

Igazán érdekessé akkor vált a rendezvény, amikor az utolsó versenyszámra került sor, a 400 méteres váltófutásra. És ekkor az Úr úgy döntött, hogy kerüljön sor némi esőre is.

Rendesen zuhogott, én meg a hülye fejemmel gondoltam, hogy na akkor most biztosan elhalasztják a futást. Pedig nem. Elvégre Angliában vagyunk, vagy mi. Inkább neveztem volna 400-as mellúszásnak, de azért végigfutottam a részem. Azt most hagyjuk, hogy hányadik lett a csapatom. Azt is, hogy az eső is elállt a futás után.

Viszont volt valami jó is abban, hogy bőrig áztam. Már kettőkor véget ért a nap, és valami nagy békesség szállt meg, ahogy a csendes utcákon hazafelé sétáltan egymagam. Csak a madarak csicsergése kísért.

Influenza-buli, juhéj!

A sertésinfluenza veszélye talán nem jelenik meg hangsúlyosan a magyar sajtóban, az itteniben viszont igen. Tény, hogy már több ezer ember fertőződött meg Nagy-Britanniában (az 50 millióból!); szerencsére eddig szinte mindenkinél csak enyhe, átlagos lefolyású volt a kór. Viszont ketten meghaltak, igaz, hogy náluk más is közrejátszott. Szóval egyelőre még nem tűnik túl veszélyesnek a dolog, de tudósok azt is mondják, hogy a vírus mutálódhat, és akkor, főként az őszi-téli időszakban a betegség komolyabb gondokat is okozhat nagyobb tömegeknek.

Én speciel nem aggódom túlzottan, mert most kivételesen ezt az egész sertésinfluenza dolgot csak egy „buta babonának” tartom, de azért néha arra gondolok, hogy ha ilyen könnyedén el tud terjedni egy vírus a világban (hála a nagy repülő-forgalomnak), akkor később jöhet egy komolyabb is, ami padlóra küldheti az emberiség egy jó részét. De nem pánikot akarok kelteni, meg hát az Erik a vikingben is azt énekelték az atlantisziak, hogy „Nem süllyedünk, nem süllyedünk!” És tényleg.

Na, most jön a lényeg. Szerintetek mit találtak ki élelmes angol szülők a gyermekeik számára? Védőoltás gyorsan? Nem, dehogy! (Még nincs is védőoltás.) Otthon tartani a gyerekeket egy darabig? Hááát… Néhány maradi szülő ezt választotta, az igaz, de a vérbeli modern gondolkodású szülő e helyett rendez a gyerekeknek egy:… Készen álltok? Ültök? Kapaszkodtok? Igen, egy influenza partit!

Mit mondjak, kicsit megszédültem, mikor meghallottam a hírt, de most már jobban vagyok. Egyébként az ötlet itt már nem új, hiszen régebben is voltak olyan élelmes apák és anyák, akik bárányhimlő-buliba vitték apró csemetéjüket, mondván, hogy az ilyenen jobb túl esni korán. Hm. Igen.

Akinek egyébként nem világos a dolog, annak segítek. Valahogy így nézhet ki egy ilyen vidám összejövetel:

– Josh, na mit állsz itt az ajtóban, mint egy szobor? Menj csak oda a kis Nathanhez, és üdvözöld!… Hogy Nathan egyfolytában köhög és reszket a láztól? Na és akkor? Ülj csak oda mellé, úgy, ni.
– Nathan, fiam, te meg ne tedd a kezed a szád elé, ha köhögsz!
– Josh, innál valamit? Kólát? Jól van, fogd csak meg Nathan poharát, ő már remélhetőleg ivott belőle… Mi az, hogy nem akarod?… Már nem is vagy szomjas? Akkor is megiszod, mocskos kölök!… Így ni!… Na, nézzél csak rám, fiam! Hm, nem tetszel te nekem. Majd kicsattansz az egészségtől…

Beköszöntő

Már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kéne osztanom az Angliai élményeimet otthon maradt honfitársaimmal. Ez a blog egy kísérlet erre.

A cím azért olyan, amilyen, mert tükrözi a véleményemet Angliáról és az itteni emberekről. Az a legérdekesebb az egészben, hogy elégedett vagyok rengeteg dologgal, az ismerőseim aranyos, kedves emberek, mégis, néha csak fogom a fejem, elszomorodom, vagy esetleg nevetek, ha az „angolokra” gondolok. Hogy mikor melyiket teszem éppen, az majd a bejegyzésekből kiderül.

A cím egyébként, ha nem is idézet, egyfajta parafrázis. Aki meg tudja mondani, hogy honnan való, annak majd, mittudomén, átnyújtok egy hangszórót, vagy ilyesmi. De tényleg, az első nyertes hozzászóló kap valamit.

Ennyi untatásnak elég is. A java még hátra van!